A gerincoszlopot alkotó csigolyák mérete és alakja a helyzetüktől függően változik, de a többségük szerkezete alapvetően hasonló. Minden csigolyának vaskos, hengeres teste van, amelynek hátsó részéből emelkedik ki a csigolyaív. A csigolyatest és a csigolyaív által közrezárt üreg a csigolyalyuk. A csigolyalyukak alkotják a gerincvelőnek helyet, adó gerinccsatornát. A csigolyaívekből csontos nyúlványok indulnak, amelyek izületet alkotnak a két szomszédos csigolya nyúlványaival, és tapadási pontként szolgálnak a bordák és az izmok számára.

A gerinchez kapcsolódó inak és szalagok legfontosabb feladata a test egyenes helyzetben tartása, ezért itt jóval nagyobb a feszítőizmok száma, mint a hajlítóizmoké. A gerinc körüli izmok legmélyebb rétegét rövid izmok alkotják, amelyek az egyes csigolyákat kötik össze egymással, és a hát pozíciójának finom módosításában játsszanak szerepet. Gyakori probléma az ilyen izmok traumájánál hogy a szomszédos gerincvelői idegekre is nyomást gyakorolhat.