Évek óta dübörög a boldogság-biznisz. Coelhóba oltott oravecz nórák osztják az észt, ha végignézek a facebook-falamon, azt látom, hogy időnként ellepik az olyan lényegretörő idézetek, bölcsességek, mint például az, hogy a felhők fölött mindig süt a nap, meg hogy mit ér egy nap mosoly nélkül. Már Bridget Jones óta tudjuk, hogy az önsegítő könyvek egyáltalán nem oldanak meg semmit, de mégis újra meg újra belesétálunk a csapdába, és akarunk egy minden körülmények között alkalmazható, instant megoldást az élet nagy problémáira.

Robert Waldinger amerikai pszichiáter és társai a Harvard Egyetemen 75 éven keresztül követték nyomon 724 ember életét, és keresték arra a választ, amire a világon sok millióan: mégis, mi a boldogság titka.



Robert Waldinger és felesége

Az 1938-ban elkezdett projektben kétféle közegből vettek részt emberek: a Harvard egyetemistái mellett Boston szegénynegyedének hátrányos helyzetű, rossz családi háttérrel rendelkező lakói közül is beválogattak kutatási alanyokat. Az akkori 19 éves fiatalok ahányan voltak, annyiféle életutat jártak be: sokaknak jó állásuk lett – egyikük az USA elnöke volt –, sikeresek lettek a szakmájukban, míg voltak, akik nem tudtak előrébb jutni, vagy épp kudarcot kudarcra halmoztak, és egyre lejjebb csúsztak azon a bizonyos képzeletbeli ranglétrán. Voltak közöttük, akik szenvedélybetegségekkel, vagy épp skizofréniával küzdöttek, és olyanok is, akik kiegyensúlyozott, harmonikus mindennapokat tudtak felmutatni.

Az élethosszig tartó vizsgálat elég komplex, a résztvevők kétévente kapnak egy kérdéssort családi életükről, munkájukról, rendszeresen interjúkat, videós anyagokat készítenek velük, a kutatók hozzáférnek az orvosi papírjaikhoz, és agyi röntgenfelvételeket is csinálnak.

Na de jöjjön a lényeg: mire jöttek rá a pszichiáterek, pszichológusok, mi a boldog élet titka?

Hát nem a hírnév. Nem a gazdagság. Nem is a keményen elvégzett munka.

A válasz olyan triviális, hogy az már szinte fáj: a boldogságunkat és az egészségünket a jó kapcsolatok őrzik meg.
A tudósok három megállapítást tettek, úgyhogy aki instant boldogságreceptre vágyik, vagy csak nem akar több pénzt kiadni önsegítő irodalomra, annak íme a megoldás:

Legyenek jó társas kapcsolataid, a magányosság ugyanis pusztít, öl és a nyomorba dönt. Azok, akik elszigetelt, bezárkózott életet éltek, kevésbé voltak boldogok és elégedettek, mint azok, akik emberekkel vették körül magukat. Járj énekkarba, legyen egy új hobbid, tartsd életben a barátságaidat, és nagyobb esélyed van arra, hogy tovább élj.

Szeretettel teli kapcsolatokra van szükséged. Ha jobban belegondolunk, ez se agysebészet: a szeretet a legbiztosabb védőháló. Egy jó házasság, mély barátságok, meghitt és őszinte családi kapcsolatok – nem is olyan elérhetetlen, és ráadásul még az egészséget is óvja.


A jó emberi kapcsolatok védik az agyadat. Ha nem vagy egyedül, ha van kire támaszkodnod, ha van kit felhívnod, ha van, akinek fontos vagy, tovább marad ép a memóriád, és nagyobb eséllyel maradsz 80 évesen is szellemileg friss

Hát ennyi. Ilyen pofon egyszerű. Szóval, ha elolvastad ezt a bejegyzést, akkor menj, és légy boldog. :) Nem kell hozzá semmit sem tenned, csak odafigyelned a körülötted élőkre.

És hogy mi a helyzet napjainkban minden idők leghosszabb boldogság-kutatásával? A projekt természetesen nem állt le. Körülbelül 60-an még mindig életben vannak az eredeti résztvevők közül, és a felmérés immár kiterjed a leszármazottakra, gyerekekre, unokákra is. Elvégre azt is jó lenne tudni, a boldogságra való képesség átadható-e…