A hit általi gyógyulás egy nagyon bonyolult és sokakat érzékenyen érintő téma. A hit, a személyes világkép-világnézet része a személyes és közösségi identitásunknak - éppen ezért annak bármilyen kritikája sokak számára a személyük elleni támadásnak tűnik, rendkívül erős és döntően negatív érzelmi reakciót váltva ki. Ez igaz a vallásos hitet elfogadó és az azt jellemző emberek jelentős részére is - bár mindkét oldalon ismerek korrekt módon a témához hozzáálló személyeket is, de ez nem a többség - főként az online vitakultúrát nézzük (már most szólok, éppen emiatt fogom moderálni a hozzászólásokat).

Azt is érdemes tudomásul venni, hogy a hit, a vallás túlmutat a gyógyítás, gyógyulás jelenségén, nagyon sok más jelenség alkotja az összképet, kár lenne csak ebből az egy szempontból megítélni az egészet - de tekintettel a témára jellegére itt csak erről az egy elemről lesz szó.


METAFIZIKAI VS. FIZIKAI VILÁG

Alapvető filozófiai kérdés a hit és a létező világ kapcsolata. A vallásos hit (tartozzon az bármely valláshoz vagy annak nem minősíthető szellemi irányzathoz, mozgalomhoz) alapvetően metafizikai jellegű, definíció szerűen a fizikai világon túli világ jelenségköréhez tartozik, abból vezeti le a mérhető, megfogható, objektív fizikai világ jelenségeit. E tekintetben ide sorolhatók a klasszikus nagy vallási mozgalmak mellett a kisebb vallási mozgalmak, gyülekezetek vagy akár a szekták és egyéb ezoterikus mozgalmak is. Az alternatív gyógyítás világában pedig nem csak a vallásos ima, hanem a spirituális gyógyítások több irányzata, un. szellemsebészet (pszichotronika néven is fut), az angyalok és egyéb természetfeletti entitások megidézésével végzett gyógyítások, sőt, az energiagyógyászat (bioenergetika, reiki és ennek változatai) is teljes joggal ide sorolhatóak. Attól függetlenül, hogy ezek említése is levágja a biztosítékot a nagy vallások képviselőinél, a hatásmechanizmus egy és ugyanaz: egy metafizikai tényező alkalmazásával kívánnak fizikai hatást kiváltani.

A vallásos hitből fakadó gyógyulások egyértelműen metafizikai jellegű hatásokon alapulnak, biológiai értelemben a hatás létrejöttét nem is érdemes vizsgálni, hiszen a fizikai világban tájékozódó tudományos eszközök hatáskörén túlmutató hatást feltételeznek. Ezt valaki vagy elfogadja vagy nem, vagy megtapasztalja vagy nem. Ettől válik a kérdés hitbéli kérdéssé.

Kezdő hipotézisként fogadjuk el, hogy a metafizikai hatás létezik – a (hittel mondott) ima vagy más spirituális jellegű technika 100%-ban metafizikus jellegű beavatkozásként működik (és most eltekintünk a placebo hatástól). Ezzel ellentétben állnak a szervezet működésének biológiai jellemzői, a fizikai szinten objektíven mérhető dolgok. A hittel, imával történő gyógyulás, bár a hatásmechanizmusát tekintve metafizikai jellegű folyamat, mégis fizikai szinten mérhető biológiai változásokban kell, hogy testet öltsön. Attól, hogy a működési elv nem e világi, a hatásnak annak kell lennie. A gyakorlatban vizsgálva, ha az ima fizikai szintű hatása olyan kicsi, hogy módszertanilag megfelelő módon felépített kutatásokban nem, vagy csak alig kimutatható, akkor mindegy, hogy az ima hatása milyen szinten és mire, hogyan hat. Ezen az sem változtat, ha a spirituális gyakorlat a beavatkozást sikeresnek tekinti, mert metafizikai szinten eléri a kívánt hatást - ha az nem jut el a fizikai szintig, akkor a mi világunkban az hatástalannak minősül.



A spirituális módszerek egyik népszerű formája az angyalgyógyászat.


MÉRHETŐ-E A HATÁS?

A gyógyító ima tekintetében a fentiek miatt felmerül, hogy ha működik, milyen mértékben működik, építhet-e erre egy közösség vagy egy egyén, ha az egészséggel kapcsolatos dolgokat mérlegeli? A kiindulási pontnak vegyük a kereszténységet. Az Újszövetség alapján azt lehet mondani, hogy szép hosszú a lista: Jézus tevékenysége által bénulás, vakság, lepra, ördög általi megszállottság és számos más betegség gyógyult meg, nem beszélve három estben leírt feltámasztásról.

A probléma az, hogy napjainkra ez a gyógyító hatás elenyészni látszik. Példaként vegyük Lourdes esetét, ami egyike a leghíresebb és a legjobban dokumentált csodatévő-gyógyító zarándokhelynek. A katolikus egyház által elismerten 69 csodás gyógyulást tartanak nyilván 1862 óta - az utolsó 2013-ban történt. Átlagosan kb. 2 évente jelent ez gyógyulást, de az elismert esetek előfordulási gyakorisága az utóbbi időkben folyamatosan csökkent – az első 25 gyógyulás 46 év alatt következett be, a második 25 eset 39 év alatt, azóta 66 év kellett 18 gyógyuláshoz. Csak a két utolsó gyógyulás között 11 év telt el. Az elmúlt utolsó évtizedben évente kb. 5-9 millió (!) ember kereste fel a zarándokhelyet, ez alapján a gyógyulások valószínűsége valahol 1:50.000.000 és 1:100.000.000 közé becsülhető. Tekintettel arra, hogy a zarándokhely látogatottsága folyamatosan emelkedő tendenciát mutatott, a gyógyulási esélyek előfordulási gyakorisága félelmetes tempóban csökkent, de legjobb esetben sem volt jobb, mint néhány millió esetből 1.

Feltételezve, hogy a gyógyulások valóban megtörténtek, ez a világ legrosszabb hatásfokú gyógyító módszerének tekinthető, még azzal együtt is, hogy a szent helyeknek elméletileg fel kellene erősítenie a jelenséget (ettől szent helyek). csak összehasonlításként: érdemes abba belegondolni, hogy mi lenne, ha pl. a vakbélműtét sikerének az esélye 1:50.000.000 lenne. 1 sikeres műtétre lenne 49.999.999 sikertelen (=műtéti szövődményben, perforált vakbél miatt elhunyt beteg) - ez konkrétan azt jelentené, hogy több évtizedet is kellene várni 1 sikeres műtétre Magyarországon, pedig nem kis esetszámról van szó: a lakosság kb. 16%-a átesik vakbélgyulladáson és a kapcsolódó műtéti beavatkozásokon. Ha az 1 sikeres műtétet mutatnánk fel („na ugye, hogy működik”) a vakbélműtét hatásossága mellett, akkor mindenki elhajtana melegebb égtájakra és senki sem akarná kipróbálni, mert gyakorlatilag jobbak lennének az esélyei a spontán gyógyulásra, mint a műtét általi felépülésre.

Ha II. János Pál vagy Teréz anya szentté avatását vesszük figyelembe, akkor a felhozott gyógyulásos esetek rendkívül bizonytalanok, utóbbi esethez felhozott gyógyulás (Monica Besra esete) gyakorlatilag egyértelműen az orvosi kezelés eredménye, semmilyen objektív bizonyítéka nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy csodává nyilváníthassuk a gyógyulást.


VALLÁSOS HIT VS. PALCEBO HATÁS

A placebo (latin: tetszeni fogok) olyan anyag vagy eljárás, ami az érintett tudomása szerint változtatni képes bizonyos tüneteket vagy külső-belső testi észleleteket, ám valójában nem bír az e változásokhoz szükséges farmakológiai vagy specifikus hatással. Emiatt egy placebokezelést követően szubjektív és/vagy objektív javulás áll(hat) be az egészségi állapotban. Placebohatást kiválthat valamilyen beavatkozás: gyógyszer(nek látszó tárgy) adása, kezelés, műtét. A hatás nagyságát befolyásolják az ellátás jellemzői, a gyógyszer fizikai tulajdonságai (pl. a tabletta színe, formája, akár az ára is), a beteg személyisége, tulajdonságai és a kezelés környezeti jellemzője. A placebonak van egy negatív változata is – ez a nocebo, ami a negatív hatásokat erősíti fel. Ennek véglete az un. „vudu-hatás”, ami révén (extrém esetben) pszichoszomatikus alapon akár meg is lehet halni, vagy legalábbis jelentősen fel lehet gyorsítani a halálhoz vezető folyamatot.

A gond leginkább az, hogy a placebo hatása az esetek többségében csak közérzetjavulás - tényleges gyógyító hatás a legritkább esetekben, jellemzően olyan betegségeknél érhető el, ahol egyébként a szervezet természetes védekező, regeneráló képesség egyébként is úrrá lenne a betegségen, vagy a közérzetet a betegség kisebb mértékben befolyásolja. fontos az is, hogy a placebo hatás elmúlásakor bekövetkező visszaesést már valamilyen más okra vezeti vissza a beteg.

A vallásos hit általi gyógyulásnál a kézenfekvő természettudományos magyarázat az, hogy ezekben az esetekben a placebo hatás működik. Ha tudom, hogy a gyógyulásomért imádkoznak, pozitív gondolatokat fogalmaznak meg a gyógyulásom érdekében, akkor ez placebo alapon hatással lesz rám. Ha mélyebbre megyek, akkor mondhatom azt is, hogy a placebon túl a törődés, gondoskodás érzete önmagában közérzet javító hatású, kritikus időpontokban pedig akár személyiségformáló erejű is lehet. Így az állapot javulása, vagy legalább annak érzete valóban bekövetkezhet - de ez nem haladja meg jelenlegi ismereteink szerint a placebo jelenség határait.

A hit általi gyógyulás bármely formájánál az lenne a bizonyítandó tétel, hogy a hatás pozitív irányban és érdemben eltér a klasszikus placebo hatástól. Ez az elválasztás eddig nem történt meg, s nem is igazán látok erre szándékot a hittel gyógyítást végzők részéről.



Tényleg ne becsüljük le.


A VALLÁSBA CSOMAGOLT KURUZSLÁS TIPIKUS ESETE

Egyszer volt, hol nem volt: Jim Sanders prédikátor működése több mint 20 évvel ezelőtt kezdődött meg Magyarországon. Történetesen szülővároskámban is megalakult az aktuális gyülekezet, mágnesként magához rántva a környékbeli hívőket (gondolom, a plébános és tiszteletes úr nagy örömére)., többek között családom öregjeit is. Némi kíváncsiságtól vezérelve én is elnéztem egy szeánszra. Igen félelmetes jelenség volt, amikor az amerikából importált, leginkább termékbemutatóknál alkalmazott technikákra épülő megvalósítással szembesül az ember – csak itt nem zsiráftoll-párnákat vagy cápatejes arcpakolást akartak eladni. A rendezvény csúcspontja a gyógyító ima volt, amikor is a városka öregjei felsorakoztak, majd a gyülekezet vezetője egy ima keretében szépen sorban transzba ejtette az előtte álló személyt, akit a segítők a földre fektettek gyógyulni. A sorozat végére már szinte maguktól estek össze az emberek…

Csoda történt? A nyavalyát. A technika lényegében azonos a new age hajnalán hazánkba érkező orosz paraferomének által alkalmazott transz-technikával, ami elsősorban az egyensúly-érzék manipulálásra épül. Ennek elsajátításához semmi szükség a Szentlélek alászállására, kb. 10 perc gyakorlás kell hozzá, aki ismeri a trükköt, az védekezni is tud ellene – egyszerűen a saját súlypontja feletti kontroll megtartásával. Biztos igen bűnös dolog volt, de életemben keveset szórakoztam még ilyen jól – miközben megpróbáltak feldönteni.

Az egész nem lett volna több jó szórakozásnál, ha a gyógyulásba vetett hit nem vezetett volna oda, hogy egyesek (némi gyülekezeti biztatásra) nem hagynak fel a gyógyszerek szedésével. S bár lelkükben minden bizonnyal meggyógyultak, a gyakorlatban igazolást nyert, hogy nagyon nem jó ötlet szívgyógyszerek szedését egyik napról a másikra abbahagyni. Ezt az érintettekhez kivonuló mentősök is megerősítették…

Véletlenül sem szeretnék az általánosítás hibájába (bűnébe) esni, de azok a hit alapon szerveződő közösségek, ahol a gyógyítás meghatározó szerepet kap, az emberi hittel, hiszékenységgel rendkívüli módon visszaélnek. Csak azért nem merítik ki a kuruzslás fogalmát, mert a betegért imádkozás nem orvosi tevékenység, de ha valakit hazaküldenek, hogy az Úr vagy valamelyik arkangyal Atlantiszról meggyógyította és emiatt abbahagyja az orvos által előírt gyógyszerek szedését - akkor már erősen rezeg a léc.


Ami egy ilyen gyógyító alkalmon történik, az egy bonyolult, döntően pszichológiai alapon leírható, de alapvetően nem gyógyító jellegű jelenség.


TANULSÁG?

Az igazolt hit általi gyógyulások jelen pillanatban rendkívül ritkák - tényleg csodaszámba mennek, a megtörtént esetek is erős kérdőjeleket vetnek fel. Nem lehet nem észrevenni, hogy az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan rohamosan csökkent az esetek száma, úgy tűnik, egyre jobban értjük a világot és így a csodák nem csodák többé. Ezzel elveszni látszik a világképünk mágikus része, de azt gondolom, hogy a tudományos világkép is tele van csodákkal és nem feltétlen járunk rosszul - ha kifejezetten a gyógyítást nézzük, akkor ez mindenképpen így van.

A hittel való gyógyítás ha működik is, akkor összességében nem mondható hatékonynak, ha az ismert valós gyógyulások számát több nagyságrendekkel megemeljük (mondván, nagy a látencia), még akkor is legrosszabb hatásfokú gyógyítási eljárások közé tartozik. Persze mondhatjuk azt, hogy a metafizikai létezőket nem a fizikai egészségünk érdekli, hanem metafizikai önvalónk (lelkünk, szellemünk) állapota (üdvözülés, karma, stb.), de akkor ne akarjunk a fizikai gyógyítás szintjén villantani a hitben rejlő potenciálokkal.

A hit általi gyógyulás lényegében fedést mutat a placebo jelenséggel, jelen ismereteink szerint se nem több, se nem kevesebb. Ennek hatása nem lebecsülendő, de tökéletesen magyarázható az emberi elme működésével. Az emberi elme működése képes furcsaságokra, s bár a valóságot nem írja felül, a valóság érzékelését jelentősen torzíthatja - s ebbe a körbe nagyon sok egészséggel kapcsolatos dolog belefér. Sokkal komolyabban kellene vennünk saját agyunk működését ahhoz, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk. A gyógyulás és a hit kapcsolata messze túlmutat a vallás kérdésén, a gondolkodásunk alapvető természetét kell hozzá megérteni - csak ez az a dolog, ahol nehézségeink vannak, mert a saját magunkról alkotott képtől eltérő információkat nem szeretjük - ez megint csak gondolkodásunk általános sajátossága. Ha esetleg önmagunk korlátain túl látnánk, akkor lehetne foglalkozni a metafizikai dolgokkal - ha maradnak ilyenek.

Az alternatív irányzatok között elég gyakori az az idealista hozzáállás, hogy a lelki tényezők abszolút felülírják a fizikai valóságot, minden betegség lelki eredetű és a gyógyulást is ez határozza meg. Ez sok esetben tévútra viszi a gyógyulni vágyókat, végső esetben közvetetten akár az állapotromláshoz, halálhoz vezető utat is lerövidíti - ezt pedig semmiképpen nem ellensúlyozza néhány, csodásnak vélt gyógyulás.Vannak bizonyos eljárások, amik kifejezetten károsnak mondhatók - az ördögűzés múltja elég sötét. Sajnos még ma is előfordul, hogy Európában, a XXI. században ebbe belehalnak emberek.

A hit sok esetben segíthet az emberi életben (függetlenül attól, hogy a hit tárgyát elfogadjuk-e létezőnek) és ha értelmünk racionális része megfelelően működik, képes megakadályozni a túlkapásokat. A gond akkor kezdődik, ha ez a fék nem működik megfelelően, s tovább rontja a helyzetet, ha akad olyan, aki ezzel visszaél - márpedig ilyen mindig van.

Forras. Meleg Sandor