Az autoimmun betegségeknek több mint 80 fajtája ismert jelenleg, és számuk folyamatosan bővül. Az orvostudomány a sötétben tapogatózik, az okokat nem ismerik, leginkább tüneti kezelést adnak, hogy a beteg együtt tudjon élni fájdalmával. Vajon tényleg az a legjobb út, ha mindig mindent elnyomunk? Az is lehet, hogy a fájdalom nem véletlenül jelenik meg: teret és időt követel életünkben.

“Eddigi ismereteim és tapasztalataim alapján például teljességgel lehetetlen, hogy egy cukorbetegségben szenvedő ember lelke legmélyén ne érezne szomorúságot vagy keserűséget egy korábban megélt élethelyzettel kapcsolatban. Lehetetlen, hogy egy ízületi gyulladástól szenvedő ne kritizálná állandóan önmagát vagy másokat, a májproblémákkal küszködő pedig mindig haragot, félelmet érez magával vagy másokkal szemben.” Jacques Martel: Lelki eredetű betegségek lexikona

Beszéljünk akár fizikai, akár lelki fájdalomról, a ma embere a gonosz művének, természetellenesnek tekinti azt, amit minél gyorsabban el kell űzni. Egyre több olyan véleményt is lehet azonban olvasni, melyek a fájdalomra, a szenvedésre, mint valamiféle átalakulási folyamatra tekintenek, és egyben az értelmét, üzenetét keresik annak. A tradicionális ősi kultúrák számára a betegség, a szenvedés a test veleszületett bölcsességének megnyilvánulásai, mely által létünk értelmét találhatjuk meg. Mindemellett tisztító folyamatot is látnak benne, mely során a rossz beidegződésektől megszabadulhatunk, teret adhatunk valami újnak, mely megérkezett életünkbe.


Természetesen amikor benne van valaki épp egy betegségben, nem könnyű így látni a dolgokat. Nem is kell mindenkinek így vélekednie, csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy a fájdalomban, a nagy változásokban óriási a növekedési potenciál. Testi problémáink lelki gondjainkról, meg nem oldott feladataikról árulkodnak. Érdemes elgondolkozni, mi állhat a háttérben, a teljes gyógyulás elengedhetetlen része, hogy változtassunk élethelyzetünkön, magunkon.

Mit takar az autoimmun betegség?

Immunrendszerünk egy bonyolult struktúra, melynek legfontosabb feladata, hogy megvédje szervezetünket a betolakodóktól, védelmet nyújtson a különböző kórokozók ellen. Olykor előfordul, hogy ez a bonyolult működés felborul, és az immunrendszer kóros, támadó jellegű immunválaszt indít a szervezetben normálisan is megtalálható valamilyen struktúra ellen. Tulajdonképpen az történik, hogy a test idegen anyagként ismeri fel és kezeli a saját fehérjéit, és így is reagál ezekre, vagyis antianyagot termel ellenük. Megkülönböztetnek szerv-specifikus betegségeket, melyek egy adott szervre vagy szövetféleségre korlátozódnak (pl. autoimmun pajzsmirigygyulladás), illetve szisztémás autoimmun kórképeket, amikben különböző szervek, illetve szervrendszerek érintettek. Ilyen például a sokízületi gyulladás mely során az immunrendszer a saját kötőszövettel/ízületi belhártyával szemben lép fel heves gyulladásos reakcióval, így maguk az ízületek lassan elhalnak. Szisztémás autoimmun megbetegedés a sklerosis multiplex, vagy a nőket gyakran érintő lupus, vagy más néven SLE (szisztémás lupus erythematosus), illetve az 1-es típusú diabétesz is.

Az autoimmun betegségek pszichológiája

Az autoimmun betegségekkel kapcsolatban orvosi oldalakon a következő kifejezésekkel találkoztam, mikor a kiváltó okokról írtak: elképzelhető, valószínűsíthető. Nem tudják, miért alakul ki. Egy dolog látszik világosan a statisztikákból, hogy a nők 8-szor gyakrabban szenvednek tőle. A betegség lényege, hogy a test maga ellen fordul. Nagyon szimbolikusan jelenik meg fizikai szinten, mi is történik egy autoimmun beteg lelkében. Nem a maguk életét élik. Elfogadtak szabályokat, kereteket, amit egy jó anya, jó feleség… szerepkör megkövetel tőlük, de fuldokolnak. Napi szinten nyomják el vágyaikat, valódi érzéseiket, és sokszor még csak tisztában sincsenek ezzel.


A gyógyulási folyamatban lényeges, hogy a beteg elinduljon önismereti útján, ismerje fel, engedje be érzéseit lelkébe, még akkor is, ha azok nem illendőek, vagy nehezen felvállalhatóak. Sokszor nagyon nehéz a maszkok mögé érezni magukat. Ennek mélyén gyakran egy olyan hitrendszer áll, ami szerint „csak akkor vagyok jó, és elfogadható, ha úgy cselekszem, ha olyan vagyok, ahogy elvárják tőlem”. Ezek az alapszemélyiséget elfojtó maghiedelmek azok, melyek életük minden részét átszövik, ezeket fel kell ismerni. Mindezek persze általánosítások, mindenkinél eltérő háttér állhat a betegség mögött, de látni kell, hogy belső munka nélkül nincs gyógyulás sem.

Egy nehéz élethelyzet kitágíthatja a látóhatárokat, addig fel nem tett, vagy kikerült kérdések merülhetnek fel. Ez rendkívül megterhelő és érzékeny időszak lehet, sok-sok türelmet igényel mind az átélő, mind az őt körülvevő barátok, családtagok részéről. Az értelem keresés, a miértek megtalálásának nyugalma sokáig egyszerre van jelen a fájdalommal, a veszteséggel, idővel azonban általában kitisztulnak a dolgok. Sok ember képes rá, hogy egy új, önmaga felé őszintébb, megerősödött én-képpel jöjjön ki ezekből a helyzetekből. Kellő türelemmel, tudatossággal mindenki képes lehet rá!